Mi értelme az iskolai osztályzásnak?
2020. május 04. írta: Curiocity

Mi értelme az iskolai osztályzásnak?

Van, aki elképzelni se tudja az életet nélküle, mások már rég pálcát törtek felette. Kinek jutott eszébe egyáltalán, mi szól ellene és mi mellette? Neked mi a véleményed?

osztalyzatok.jpg

A világ legtöbb oktatási rendszerében a tanulás kényszerű velejárói az érdemjegyek, melyek számszerűsítve, vagy betűjellel adnak számot arról, mennyire sikeresen vette a diák az akadályokat. A gyakorlatban ez legtöbbször azt jelenti, hogy a diákok egyik része zsákszám hordja haza az ötösöket (jó, néha náluk is becsúszik egy-egy négyes), vagy az ennek megfeleltethető betűjelet, a másik részük kettes-hármassal végig gyötri magát (esetleg egyszer-kétszer megbukik és évet is ismétel), majd amikor leérettségizik, vagy leteszi a szakmunkásvizsgát, örömmel hajítja messzire az iskolatáskát, mintha a tanulás és az iskola afféle gyerekbetegség lenne, amin túl kell esni.

Kinek jutott eszébe először osztályzatot adni?

A legtöbb kultúrában a mai értelemben vett tanulás sokáig csak a kiváltságosok privilégiuma volt, a többség írni-olvasni sem tudott. Igaz, a könyvnyomtatás feltalálásig olvasnivalóhoz is körülményes volt jutni, a legtöbb feladat ellátása pedig semmilyen lexikális tudást nem igényelt, a földművesek vagy a mesteremberek tudása sem az iskolapadban szállt át a felnövekő generációkra. Jellemző adat, hogy még a fejlettnek számító Franciaországban is a XVIII. század közepén a lakosság két-harmada írástudatlan volt.

Az oktatás maga, révén, hogy a tanároknak kevés gyerekkel kellett foglalkoznia, sokkal személyesebb volt. A tanárok mindennapi interakciókon keresztül győződtek meg arról, hogy az általuk átadott tudást a diákjaik magukévá tették vagy sem. A tanár központúságot mi sem fémjelzi jobban, minthogy a középkorban a diákok nem az egyetemekhez, hanem a tanárokhoz kötődtek, akik nem ritkán három négy egyetemen is tanítottak, a diákok pedig mindenhová követték őket.

A könyvnyomtatás, a felvilágosodás, a polgári és ipari forradalmaknak köszönhetően az oktatás a XVIII. század végére egyre szélesebb tömegek számára vált elérhetővé, ami azt is jelentette, hogy a tanároknak egyre több diákkal kellett foglalkozni, miközben az átadásra kerülő tudásanyag is egyre sokrétűbb lett. Oktatástörténészek szerint az első tanár, aki minősítési rendszert alkalmazott, az oxfordi egyetemen tanító William Farrish volt. Az ötletet állítólag a cipőgyáraktól kölcsönözte, ahol a futószalag mellett dolgozó munkások fizetését a munkájuk minőségét jelző pontozási rendszer alapján állapították meg.

A pontozási rendszer később megkönnyítette, hogy a mindenki számára ingyenesen hozzáférhető alap és középfokú oktatási rendszerben (melynek egyik úttörője a Wilhelm von Humboldt révén megvalósult porosz oktatási rendszer volt) és a hozzá kapcsolódó felsőfokú oktatásban egységes rendszerben értékelhessék a diákokat. Arra persze senki sem gondolt, hogy a gyakorlatban milyen anomáliákat okozhat.

Mi szól mellette?

Az osztályozási rendszer kétségtelen előnye, hogy mindenki számára egyszerű, érthető és egyértelmű visszajelzést ad a tanulmányi teljesítményről. Nem kell hosszas szöveges értékelésekből kibogarászni, jól tudták-e a tananyagot vagy rosszul. Ha valaki egymás után gyűjti a rossz jegyeket, nyilvánvaló számára, hogy több energiát kell fektetnie a tanulásban, míg az ötösök jutalmazzák a szorgalmas és felkészült nebulót.

Az egyes osztályzatok, legalábbis országon belül mindenhol ugyanazt jelentik, ezért osztályzások szintjén bárhol is tanuljon a diák, a bizonyítványa alapján kiderül, hogy például matekból vagy történelemből jobb-e.

Az osztályozás nélküli oktatásra tett kísérletek tapasztalatai azt mutatják, hogy ha a diákok már hozzászoktak az osztályzáshoz, kivált 12-14 éves kor után nehezen alkalmazkodnak, bizonytalanul érzik magukat az érdemjegyek hiányában, ellenben azokkal akik kezdetektől osztályozás nélküli rendszerben tanulnak (pl. Waldorf iskolában tanulók).

Mi szól ellene?

Az iménti pozitívumok azonban azonnal a visszájára fordulnak, ha figyelembe vesszük az osztályzás mögött megbújó szubjektív tényezőket. Hiába bármilyen egységesítésre törekvés, kivált a lexikális tudást igénylő tárgyak esetén tanár és tanár között óriási különbségek mutatkozhatnak abban, kinek jár ötös, négyes vagy rosszabb érdemjegy. Még ugyanabban az iskolában is jelentős eltérés lehet két történelem tanár osztályzási módszerében, ahogy diák és diák között is sokszor eltér a tanári szigor. Ki ne tudna olyan történetet mesélni, amikor a jó tanulónak lazán elnéz a tanár több tárgyi tévedést is, miközben a rossz tanulót ugyanezért a hibáért egyessel a helyére zavarja azzal, hogy már megint nem készült az órára.

De iskola és iskola között is óriási különbség van abban, mit jelentenek az egyes érdemjegyek. Nem véletlen, hogy a felvételi ponthatárokat is legtöbb helyen a központosított felvételi vizsgákra alapozzák, az ugyanis sokkal valósabb képet ad a diákok tényleges tudásáról, mint a bizonyítványba írt érdemjegy.

Ami azonban ennél sokkal komolyabb gond az osztályozással, hogy semmit nem árul el arról, mik az adott diák hiányosságai, miben kell fejlődnie és egyáltalán nem motivál a tudás minél magasabb szintű elsajátítására. E sorok írója rendszeresen megütközik azon, amikor a tanár úgy írja be az érdemjegyet, hogy a diák meg sem nézheti a dolgozatot, pedig mi más lenne az értelme egy évközi rossz(abb) érdemjegynek, minthogy a diák megtudja, mi az, amit nem megfelelően tanult meg. Amikor pedig valaki ír egy kettes témazárót nem is álmodhat róla, hogy ha a félév végére tökéletesen magáévá teszi a tananyagot, akár ötös érdemjegyet kaphat. A pedagógusok elenyésző része ad második esélyt, javítási lehetőséget a diáknak. Ha a diák hibásan old meg egy feladatot, vagy a tanárral ellentétes véleményen van, nem ritkán megalázzák, nevetség tárgyává teszik ahelyett, hogy érvekkel meggyőzve, vagy támpontokat adva próbálnák rávezetni a helyes megoldásra.

Amikor a diákok rettegnek még a hibázás gondolatától is, eszük ágában sincs önálló gondolatokkal előállni, vállalva kudarc és a megszégyenülés kockázatát. Az a sikeres tanuló, aki szóról szóra visszaadja a tanár által leadott tananyagot, aki pedig erre képtelen, túlélési stratégiákat működtet magában.

Pedig az utóbbi időben több kutatás is napvilágot látott arról, hogy a hibázás sokkal többet tanít, mint a biflázás. Amikor a diákok szembesülnek vele, mit hibáztak el és rávezetik őket a helyes megoldásra, az így megszerzett tudás hosszútávon rögzül. Arra is fény derült ugyanakkor, hogy a hibázásból csak akkor tanulunk, ha a hiba vagy téves tudás sem légből kapott. Ha anélkül állunk neki egy tesztnek, hogy bármit is tanultunk volna a benne szereplő tananyagról és csak tippeljük a válaszokat, a helyes megoldás megismerése sem fog segíteni. Azaz, ha lövésünk sincs a francia forradalom eseményeiről és négy évszám közül „random” bejelöljük 1492-őt, nagy valószínűséggel nehezebben marad meg bennünk az 1789-es helyes válasz, mintha emlékezünk a XVIII. századra és véletlenül 1779-et karikáztunk be.

Mondd el a véleményed! Neked milyen tapasztalataid vannak az iskolai osztályzatokkal?

A bejegyzés trackback címe:

https://curiocity.blog.hu/api/trackback/id/tr7415659826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gabiiii 2020.05.05. 12:03:51

Persze hogy ne osztályozzunk, mert öntudatos idiótákra van leginkább szükség:
www.youtube.com/watch?v=Zh3Yz3PiXZw

odamondó 2020.05.05. 12:05:45

Ha Magyarországot nézzük példának itt ahol kb úgy kap az emberfia munkát ha valaki ismerős ajánl valóban elgondolkodtató van-e értelme az osztályozásnak.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2020.05.05. 12:46:23

Az az értelme, hogy visszajelzést ad.

Ha nincs osztályzat, a diák úgy érzi, le se szarják.

CCnick 2020.05.05. 12:56:23

A tanulmányi eredmény mérése ellen azok harcolnak akinkek a gyereke szar jegyeket visz haza.

Nancsibacsi 2020.05.05. 13:30:34

Magával az osztályozással nincs baj. A gond az átlaggal van, és még távolabbra nézve a rajtaütésszerű számonkéréssel.
A tananyag úgy van kitalálva, hogy egy ÁTLAGOS képességű gyerek, ha rendesen tanul el tudja érni az 5-ös osztályzatot. Lehet ezen hőbörögni, hogy de az enyém, stb - ez simán tény, ki van számolva - ugyanúgy megvan a tudománya, mint a motor vagy hidak tervezésének. Innen kezdve aki 3-as vagy 4-es jegyre hajt, az sokkal-sokkal könnyebben tud kijavítani egy (több) rossz jegyet, mint aki 5-öst szeretne. Valójában egy 5-ös már azon elmegy, ha mondjuk 1x nem készül a gyerek, és ír egy 1-es röpdogát - ami ugye akármilyen jó tanuló esetén lehetséges, hiszen jellemzően csak 1 órai anyagról szól. Egy 1-es 5-ösre javításához 8 db 5-ös kell - sokszor ennyi jegy egy évben nincs is, és egyetlen 4-es se csúszhat be, Egy 1-es 3-asra javításához 1 db 5-ös is elég. De ha 4-esre akarjuk javítani az 1-est, az is megvan 4db 5-ösből, és az összes többi jegy lehet 4-es. Ez simán nem korrekt, hogy egy 5-öst ennyivel nehezebb elérni, mint egy 4-est.
Szóval én a rendszerből eleve kivenném a rajtaütésszerű, be nem jelentett osztályzást, és csak előre bejelentett dolgozatok/szóbeli vizsgák maradhatnának (szóbelin konkrétan név szerint előre bejelentve) - ahogy pl. az egyetemeken is van.

midnightcoder2 2020.05.05. 14:07:09

@odamondó: Szerintem ez leginkább azoknál van így, akik Waldorf iskolába jártak. Bár a válság előtt már hamburgersütőkből is hiány volt.

bontottcsirke 2020.05.05. 14:47:14

az osztályzat mindig egy motiváció és visszajelzés. Ez egy mérőszám. Ha ez nincs, akkor nincs viszonyítási alap sem.
...."tanár és tanár között óriási különbségek mutatkozhatnak abban, kinek jár ötös, négyes vagy rosszabb érdemjegy..."

Nincs akkora különbség, ugyanis ezt a házirend és a ped.program részletesen szabályozza. Ha nem tartják be, az eljárást von maga után. Persze, lehet hogy egy piripócsi tapétaképző szakközépben (értsd elfekvő) pont leszarják, de tapasztalatom ,hogy azért normális helyeken azért törekednek a helys osztályzásra. Inkább azt kéne megszüntetni, hogy intézmények között ne legyen nagy értékelési különbség.

neet- 2020.05.05. 14:59:20

Ha nem szólsz előre, hogy dolgozat lesz: nem tanulnak. Ha nem kapnak jegyet, nem tanulnak. Ha nagyobbak már, és nem lesz retorzió, nem tanulnak. A kicsik még a két szememért, egy mosolyért megcsinálják (7 éves, elsős), a nagyok (20 éves, okj-s) max akkor csinálja meg, ha kreditet kap érte/ha enélkül nem engedem vizsgázni.

A kettő között széles sáv, ki ilyen, ki olyan. Aki azt hallja otthon, h szrd le, az leszrja. Akit lelkiismeretes szülők támogatnak/ostoroznak, az vagy csinálja, vagy mégjobban leszrja. Egyénfüggő.

Én azt utálom a legjobban, hogy 5 kategóriába kell belehelyezni mondjuk egy 15 fős csoportot, 30 fős osztályt. Az egyik teper, mint a fene, de 4-esnél jobb sose lesz, nehéz a feje. A másik jóeszű, de lusta dög, játszva lehetne 5-ös, de belekaksizik, így ő is 4-es. Töredéke munkát nem tett bele, mint a nehézfejű, de ua-t a "pénzt" kapja érte. Nem fair.

Buktatni a legtöbb helyen már nem szabad. Az érettségi már olyan szintre le van butítva, könnyítve, hogy az is megcsinálja (középszint), aki nem járt soha iskolába (kis túlzással). (Előrehozottan évente 1 vagy max 2 vizsga.)

Kell vmi egységes rendszer, de ez nem jó. Találjatok ki jobbat. Legszívesebben csak tanítanék, de folyton megakasztanak a jegyekkel. Szóban szeretek feleltetni, de már alig vagyunk ezzel így: állítólag időrabló, és nem lehet vele tömeges jegyeket osztani. Nálunk kötelező félévente átlag 10 jegyet adni (havi 2). Az évi 20. Egy-két becsúszott ez-az itt nem számít annyira, pont emiatt. Rengeteg dolgozatot íratunk, pont emiatt. Mindenki utálja. Írni is, javítani is, de muszáj, mert ez a rend. Tudtok jobbat? Érdekelne.

neet- 2020.05.05. 15:05:06

@Nancsibacsi: Én minden órámat azzal fejezem be, hogy tanuljanak, mert VAGY írunk egy röpit, vagy felelünk, legalább 2 gyerek. És mivel kb minden órát feleléssel kezdünk, nincs értelme nem tanulni. Főleg a kisebbeknél, mert nem működik az, hogy hetekig csak adja a tanár az "anyagot", majd tömbösítve felelünk. A felelet alatt/-ből rengeteget tanul a többi is, és persze az is, aki felel. (Még a tanár is.) Ráadásul megtanul a gyerek összefüggő szöveget szóban előadni, gondoalatait rendezve kifejezni. Nézd meg, hány ember tud értelmesen mondatokat összekötni szöveggé. Nem sok. Mert már nem divat a felelés. A teszt a divat, a kösd össze, x-eld be, karikázd, húzd alá. De elmondani magadtól ...? Na, az már nem megy. Szomorú.

neet- 2020.05.05. 15:06:59

A legjobb a szöveges értékelés. Küzdesz vele 3 napot 3 éjjelt. Majd a szülő: És ez hányas? XD

bontottcsirke 2020.05.05. 15:10:44

@neet-: Alapjaiban kell ezt megváltoztatni. Én nyelvet tanítok 15 éve, vizsgáztatok satöbbi, ami ezzel jár. Itt nagyon sok mindent be kéne vezetni, de legfőképpen a szakmát újra felemelni, mert lassan több a hülye kolléga, mint gyerek.
-Hatékony ösztöndíj rendszerek
-egységesített értkékelés és vizsga
-a fizetéseket legkevesebb kettővel megszorozni (igen legalább), akkor megmozdulna a szakma
-privilégiumok, megfelelő jogszabályok, amik nem gátolnak, hanem előre visznek
-intézményi felújítások
-16 éves korig sima tanulás, aki akar utána tud szakmát vagy kollégiumot választani
-a pedagógust és tanárt válasszák külön, különböző feladatkörökkel
-képességek szerint legyenek besorolva a tanulók, annak semmi értelme, hogy egy csoportban van három tehetséges gyerek és nem tudnak haladni vagy van három hülye aki miatt nem lehet

és még sorolhatnám mert a digitális számonkérésre, projektmunkára satöbbire is rá lehetne feküdni, de napestig tartana mire felsorolnám

odamondó 2020.05.05. 15:12:12

@neet-: persze és szerinted ez a jó meg a többi tanár szerint is az ő tantárgyuk a világ legfontosabbika így abból állt 6 éves gimnáziumom, hogy minden tárgy minden órájára órákat kellett készülnöm délután...

Ez se normális, mert egy munkahelyen se úgy teszem le a melót, hogy hazamegyek további órákat dolgozni.

neet- 2020.05.05. 15:21:17

@odamondó: nem értem, mire írod ezt? (Hogy ez a jó?) Az egész osztályzós rendszer nem jó.

@bontottcsirke: *bólogat

midnightcoder2 2020.05.05. 15:52:27

@neet-: "Töredéke munkát nem tett bele, mint a nehézfejű, de ua-t a "pénzt" kapja érte. Nem fair."

Az életben nem az számít hogy mennyi energiával készítettél egy dolgot, csak a végeredmény. Sõt, igazából a lusta de okos gyereknek jobb jegyet lenne érdemes adni, mert az később mondjuk az egyetemen még összekaphatja magát, miközben a hülye de szorgalmas mindenképp hülye marad. Neki jobb a rossz jegy, mert így nem lesz belőle sikertelen értelmiségi, hanem mondjuk egy sikeres asztalos vagy vízvezetékszerelő, aki 5x annyit keres mint egy büfé-könyvtár szakot nagy izzadtság árán elvégzett "értelmiségi".

neet- 2020.05.05. 16:08:23

@midnightcoder2: max középiskolában, de én még ott is értékeltem az igyekezetet (is).
De általánosban, pláne alsóban, még leginkább nevelünk, csak aztán vagy amellett tanítunk. Az is a nevelés része, hogy szorgalmas legyen, ne lusta.
Sok esetben az "okos" lesz a felszínes, hanyag, míg a kevésbé okos (rátermettebb/ jobb eszű/ hívd bárhogyan) sokkal inkább odateszi magát, és ezért magasabbra jut(hat).
Összetett dolgok ezek.

A %-os rendszer még jó, mert ott a gyerekek is látják, sőt, hasonlítgatják eredményeiket egymáséhoz. 5-ös, 5-ös, de a tied hány százalék? Mert az enyém 99! Ez sokakat motivál. De a vége ua, mert a bizibe csak a jegy kerül, lecsupaszítva.

neet- 2020.05.05. 16:10:41

@gabiiii: ááááááááá. Aztán csodálkoznak, hogy az ilyet átélt tanár pályaelhagyó lesz.

Túl sok felhasználó 2020.05.05. 19:25:20

@odamondó: Azért ha te órákat készültél minden délután, akkor biztos kitűnő tanuló voltál. Vagy ha nem, akkor nagyon nehezen tanulsz.

Ne túlozzunk már, senki nem tanul minden délután órákat.

odamondó 2020.05.05. 21:14:30

@Túl sok felhasználó: 4es átlag felett voltam semmi extra.

Az az opció gondolom fel sem merült benned, hogy nehéz iskola?

@neet-: "Én minden órámat azzal fejezem be, hogy tanuljanak, mert VAGY írunk egy röpit, vagy felelünk, legalább 2 gyerek."
Erre írtam, hogy nálunk minden tanár így kezelte a saját tantárgyát és így a gyerek egész élete az iskola körül forog.

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2020.05.05. 21:36:57

@Túl sok felhasználó: Bizonyos iskolákban az otthontanulás mennyisége felér az iskolában töltött idővel. Tanára válogatja...

Néhány megtörtént eset a diák éveimből:
* havi egy kötelező olvasmány, és ez csak az irodalom tantárgy;
* ragozd el a félévben kiszótárazott összes német igét alanyi, tárgyas, részes, birtokos ragozással;
* kézírással másolj át egy füzetbe egy egész leckét a tankönyvből;
* oldd meg a feladatgyűjtemény összes feladatát, ami a témakörhöz tartozik (külön spirál füzetet vettünk csak ehhez a házihoz);
* évszámok megtanulása, pl.: összes magyar király és uralkodó Árpádtól kezdve

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2020.05.05. 21:42:26

@neet-: az 5 osztályzat valóban nagyon kevés, főleg úgy, ha a ketteshez 50%-kell, utána kb 10%-onként egy érdemjeggyel jobb jön.

Egyik tanárom bevezette a nullást is, az értékelhetetlen dolgozathoz és feleltetéshez, egyéb hibákkal lemehettél akár -3-ig is! Ezt egy ötössel kettese tudod kijavítani.

De olyan is volt, hogy bizonyos tantárgyból nem volt se feleltetés, se dolgozatírás, mert a tanár nem akart vesződni vele. Találomra kaptunk félévkor jegyet, amit év végén is megkaptunk (átlagolva az egész évi jegyeket)

cselaxi 2020.05.06. 11:10:23

A porosz rendszerű oktatással van baj.
A random számonkéréssel van baj.
A "tekisgenyómajdeénmegmutatommilyenjegyetkapsz"-szal van baj.
A fegyelmezetlenségre a szaktárgyból beírt egyessel van baj.
Egy TESZT-et (mondjuk magyar nyelvűt) egy svéd állatidomár is ki tudna értékelni, mert ráhelyezi a megoldómaszkot, osz't jónapot... Hja, és a tesztben nincsen részrehajlás.... csak nem, hogy ezért nem...

odamondó 2020.05.06. 13:32:20

@math0: nehéz iskolába jártál ezt gondolom úgy mesélték neked :)

Curiocity 2020.05.06. 13:49:20

Kérek mindenkit, hogy kulturált hangnemben és lehetőleg káromkodás nélkül szóljon hozzá.

Bambano 2020.05.06. 14:28:36

az alapkérdés az, hogy hogyan tekintünk az oktatásra: a diák fújja a passzátszelet vagy a tanár/oktatási rendszer.

ha a diák fújja a passzátszelet, akkor ott a diák prompt aznapi érdekei kerülnek előtérbe, vagyis hogy meg ne sértsük a lelkecskéjét, meg még pár évig kényelmes, óvodai szintű elhelyezést kapjon az iskolában. ettől a diáknak aznap jó dolga, jó kedve lesz.

ha meg a diák hosszú távú érdekeit vesszük figyelembe, az oktatási rendszer ilyen, és az oktatási rendszer fújja a passzátszelet, akkor a diáknak aznap rossz napja lesz, cserébe felkészítik az életre, és amikor kikerül a munkahelyére, nem lesz csalódás.

az osztályzás ennek az alapkérdésnek a levetülése: szöveges értékelést adjunk, amiben el lehet simogatni a tanári vélemény tüskéit, a diák nem sértődik meg, cserébe nem is kap motivációt.
vagy kapjon egy jegyet, ami bizonyos szempontból a diák lelkének bakanccsal történő megtaposása, viszont egyértelmű visszajelzés, olyan formában, amire később is számíthat.

ezzel párhuzamosan egy másik vitakérdés, hogy tökmindegy, milyen a módszer, ha a pedagógus alkalmatlan. egy jó pedagógus bármilyen feltételrendszerrel tud tanítani, a rossz meg nem tud.

például az én időmben volt fogadóóra. ha a gyerek megkapta a karót, további értékelés nélkül, akkor a mama vagy a papa bement fogadóórára, és ott rendes körmondatokban elmondták neki, hogy mi a helyzet. felfoghatod az osztályzást úgy is, mint a komplett értékelés maga és utána pont, vagy felfoghatod úgyis, mint egy jelzés, egy meghívó egy korrekciós folyamat elindítására, abban való részvételre.

csak nézőpont kérdése.

#szájbergyerek# 2020.05.06. 16:54:18

Sajnos arra nem ad választ a bejegyzés, hogy akkor mi legyen helyette...

Nekem inkább az a bajom, hogy az osztályozásba a szimpátiát, ismeretséget is "beárazzák".

Amikor én koptattam a padokat ritkán fordult elő, hogy a tanerő egy másik tanár gyerekének ne adna jobb jegyet, mint amit érdemelne.

A hozzászólásokban emlegetett "jó eszű de lusta gyerek" esete is nettó szimpátia alapú szerintem.

Aztán a félévi, év végi jegyek adásakor is lehet 3,5-ös átlagra hármast adni meg négyest is ha lány/szimpatikus/ismerős/stb. a gyerek.

Mostanában pedig a már elnőiesedett tanári kar részrehajló a lányok osztályozásakor. (Magyarul fiúk mínusz egyről indulnak.)

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2020.05.06. 17:12:50

@#szájbergyerek#: Volt egy német tanárom, ő a csoportban az összes fiút megbuktatta, mert fiúk... És a fiúk rosszak, fegyelmezetlenek... És igen, volt olyan tanárom is, aki lánynak négyesnél rosszabbat soha nem adott, soha! És szaktantárgyat tanított!

Most így visszanézve mégis az osztályomból a lányok nem vitték semmire, a kettes-hármas fiúk közül meg néhányan igen magas szintre jutottak.

odamondó 2020.05.06. 19:02:21

@math0: a kommentjeidet olvasva semminek sem kell utána járnom. A szoba festő mázoló szakmunkás hozzád képest egy professzor.

CCnick 2020.05.06. 19:26:41

@Balogh Zsolt: "Volt egy német tanárom, ő a csoportban az összes fiút megbuktatta, mert fiúk.."

Szerintem ez a történet azért kicsit feszegeti a létező valóság határait.

bontottcsirke 2020.05.06. 20:04:23

@midnightcoder2:

".....Az életben nem az számít hogy mennyi energiával készítettél egy dolgot, csak a végeredmény....."

Ez így tökéletes és nem csak a gyerekeknél, hanem a tanároknál is így van. Valaki egész nap készül és szar órákat tart, valaki 10 perc alatt összeállít egy alap dolgozatot a megfelelő pontozással, van akinek ez évekig nem megy.

A büfé szakra viszont az a válaszom, hogy ezen lendüljünk túl, mert olyan embereknek is érvényesülni kell az életben valamilyen szinten, akiknek nem jó a kézügyessége, nem megy a matek. Ergo, valamit csinálni kell, mert sajnos dolgozni kell, vagy netán még érdekli is amit csinál. Ezt inkább honorálni kéne, mint állandóan ezzel vagdalkozni. Én is nyelvtanár vagyok és most egy okj- épületgépészeti szalmát csinálok, de erre meg kellett érnem. Folyamatosan kezdtem fúrni-faragni, szerelni. De sokat kell még tanulni ezen a téren is és hidd el nem egyszerű hidegburkolni, elektromos csatlakozásokat csinálni, fészket marni satöbbi. De gondolom egy vízvezeték-szerelő is izzad a nyelvvel. Inkább szolidaritás kéne mint egymás oltogatása.

Curiocity 2020.05.07. 17:20:48

@#szájbergyerek#: A cikknek nem az volt a célja, hogy állást foglaljunk, érveket gyűjtöttünk össze mellette és ellene, de most inkább arra voltunk kíváncsiak, ki, hogy látja a kérdést.

Curiocity 2020.05.07. 17:34:37

Még egyszer és nyomatékosan kérem, hogy mindenki törekedjen a kulturált hozzászólásra és kerülje a személyeskedő, másikat sértő, trágár kommenteket.
süti beállítások módosítása